A Komplex Instrukciós Program (KIP) bemutatása

A módszert a Stanford Egyetemen Elizabeth Cohen és Rachel A. Lotan több mint húsz éves kutatómunka eredményeként fejlesztette ki. Arra a problémára kerestek megoldást, hogyan tudnak jobb tanulási feltételeket teremteni a bevándorló, elsősorban spanyol anyanyelvű, alacsony iskolázottságú szülői háttérrel rendelkező tanulók számára. A kutatások és a gyakorlat bebizonyította, hogy ez, a heterogén tanulói összetételt feltételező eljárás eredményesen alkalmazható minden tanuló iskolai sikerességének megalapozásához.

A Komplex Instrukciós Program egyrészt segíti a tanulásban lemaradt tanulók felzárkóztatását, másrészt lehetőséget biztosít a tehetségek kibontakoztatására a sokféle, eltérő képességet megmozgató feladatok alkalmazásán keresztül.

Közismert tény, hogy azok a tanulók, akik akár társadalmi hovatartozásuk, akár tanulásban tapasztalható lemaradásuk okán kirekesztődnek a közösségből, kevésbé vesznek részt a közös munkában, emiatt kevesebbet tanulnak, elenyészőek a közösség előtti megnyilvánulásaik. A magasabb státuszú tanulók domináns szerepet töltenek be a csoportban, gyakrabban fejtik ki véleményüket, nagyobb befolyásuk van a döntéshozatalra.

A csoportmunkán alapuló tanítási módszer egyaránt fontosnak tartja a nevelés-oktatás kognitív, morális és affektív összetevőit. Alapvető célja, hogy minden tanuló tudásszintje emelkedjen és az osztálymunka során része legyen sikerélményekben. A speciális munkaszervezés lehetőséget ad arra, hogy a tanulók elsajátítsák a csoporton belüli együttműködés szabályait, a csoporton belül betöltött szerepükkel járó feladatokat.

A KIP olyan tanítási módszer, mely lehetővé teszi a tanárok számára a magas szintű csoportmunka szervezését olyan osztályokban, ahol a tanulók közötti tudásbeli különbség és kifejezőkészség tág határok között mozog. A Program a heterogén tanulói csoport nevelésére azért alkalmas, mert az osztályon belüli státuszbeli problémák már az iskola kezdő szakaszában felismerhetőkké és kezelhetőkké válnak; a csoportfoglalkozások alatt a speciális instrukciós eljárás alkalmazásán keresztül lehetőség nyílik a tanulóknak az együttműködési normákra történő felkészítésére; illetve a sokféle, eltérő képességet megmozgató tananyag alkalmazásával a felszín alatt megbúvó képességek kibontakoznak.

A módszer lényege a heterogén csoportokban felmerülő státuszproblémák kezelése, és ehhez elengedhetetlen az inkluzív szemlélet.  A módszert megismerő iskolák tanulói és tanárai ezen tanulási-tanítási folyamatokat a továbbiakban hatékonyan fogják alkalmazni, a korszerű szemlélet beépül a mindennapi gyakorlatukba.

A KIP-es tanórákon megvalósul a diákok egymástól történő tanulása, hiszen a csoportmunkák a diákok közti interakcióra épülnek, a pedagógus a szerepek átadásával pedig csak irányítója a tanórának.

A módszer során a „Mindenki jó valamiben!” elv érvényesül, a differenciált feladatadással a tehetséggondozás éppen úgy megvalósul,  mint a felzárkóztatás.

A módszer jellemzői:

• A csoportok heterogén összetételűek.
• A minden esetben nyílt végű, többféle megoldási lehetőséget kínáló, eltérő képességek mozgósítására alkalmas, gyakorlatias, a megszerzett ismeretekre, tudásra építő konstruktív feladatok lehetőséget adnak a csoportvita kialakulására, ezáltal a konszenzuson alapuló feladatmegoldásra.
• Fejleszti a tanulók tanulási és szociális kompetenciáját.
• A csoporton belüli felelősség megosztás. A tanuló felelős a csoport teljesítményéért, de a csoportnak is meg kell adni minden segítséget az egyénnek.
• A tanár segíti a csoporton belüli interakciókat, megakadályozza a kirekesztést, semmittevést, megtanítja a gyerekeket a csoporton belüli együttműködési normákra, a csoportban betöltött szerepek elsajátítására.
• A csoportszerepek minden alkalommal cserélődnek, ami elősegíti a csoporttagok közötti együttműködést, a szerepek elsajátítását. Segíti a státuszproblémák kezelését: az alacsonyabb státuszú tanulók is kipróbálhatnak olyan szerepeket (beszámoló, kistanár), amelyet rendszerint magasabb státuszú tanulók töltenek be. A magasabb státuszú tanulók is megtapasztalják, hogy egy eszköz- vagy időfelelős munkája is fontos a csoport eredményessége szempontjából.
• A csoportok differenciáltan kapják a feladatokat, így elkerülhető a csoportok közötti versengés.
• A feladatok egy központi téma, a „Nagy gondolat” köré szerveződnek, melynek célja a tanulók magasabb szintű gondolkodásának elősegítése.
• A feladatok megoldása különböző képességek alkalmazását teszi szükségessé, így az eltérő szociális háttérrel, tudással rendelkező gyerekeknek alkalma nyílik a feladatok sikeres végrehajtására, a csoportmunka megoldására.
• A csoportmunkát a csoportfeladatra épülő, differenciált egyéni feladatok követik, ezzel elősegítve az egyéni képességek fejlődését.
• Megváltozik a pedagógus szerepe is, irányító szerepből facilitátori szerepbe lép át. Az együttműködési normákon keresztül hatalmát átruházza a tanulókra. A tanulók csak akkor fordulnak segítségért a tanárhoz, ha valamit nem értenek, vagy nem tudnak konszenzusra jutni, hiszen lehetőségük van a feladat megbeszélésére egymás között. A csoportban a tanulónak a korábbitól eltérő szerepek jutnak: kérdez, megszervezi a közös munkát, beszámol, gondoskodik a munkavégzéshez szükséges anyagokról, konfliktusokat kezel stb. A pedagógusnak a tanóra során alkalma nyílik a csoportok valamint a csoporttagok munkájának követésére, az osztályon belüli hierarchikus rend megváltoztatására, amely a csoporton belüli egyenlőtlenség kialakulásáért felelős.
• A Program szerinti óráknak a tanórák minimum 10, maximum 20 százalékában történő következetes alkalmazása.
• A módszer alkalmazása során nincs szükség új tankönyvekre, különleges eszközök beszerzésére. A pedagógusok alkotó fantáziájára épül.

A módszert a világ több országában eredményesen alkalmazzák. Alkalmazásának hatása nemcsak a tanulók, hanem a pedagógusok körében is megfigyelhető. A pedagógust megvédi a „kiégéstől”, alkotómunkára, kreatív gondolkodásra ösztönzi, szakmai kihívás elé állítja.